A Trianoni békediktátum aláírására pontosan 100 éve került
sor. A magánéleti tragédiát minden ember
nehezen dolgozza fel. A nemzeti tragédiákkal ugyanígy vagyunk. A magyar
nemzet történetében az egyik legnagyobb ilyen trauma az 1920-as trianoni békediktátum.
Nem elsősorban azért, mert ennek értelmében Magyarország elveszítette
területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát. Hanem azért, mert az
elcsatolt területeken több mint 3 millió magyar is élt. Ráadásul ezek mintegy
harmada közvetlenül az új határok túloldalán, vagyis az új Magyarország
magyarjaitól karnyújtási távolságra.
A béketárgyalásokra nem hívták meg a vesztes országokat, így
Magyarországot sem. A konferencia a cseh, román és szerb követelések
meghallgatása után szinte kizárólag az ő szempontjaik alapján döntött. A
határvonalak többségét már 1919 márciusában meghúzták. Ezen a későbbiekben már
keveset változtattak.
A befejezéséhez
közeledő békekonferencia meghívta Magyarország képviselőit a békefeltételek
átvételére. A magyar delegáció vezetője gróf Apponyi Albert volt. Apponyi
lehetőséget kapott, hogy szóban is kifejtse nézeteit a békefeltételekről.
Beszédében továbbra is a történelmi Magyarország egészének meghagyása mellett
érvelt. Mindez hiba volt, hiszen Ausztria példája megmutatta, hogy az etnikai
elvre való hivatkozással kedvezőbb hatrávonalat is el lehet érni. Apponyi
bemutatta a nagyközönségnek a gróf Teleki Pál által készített "vörös
térképet", amely a magyarság valós etnikai arányát mutatta be a
Kárpát-medencében. Ezen jól látszódott, hogy a kijelölt határok közvetlen
közelében több százezer magyar él, akiket így a szomszédos országokhoz
csatolnának. Bár a felismerés sokakat meglepett, végül a határokat nem
módosították.
A békekonferencia előtt a magyar delegáció megkapta a békeszerződés
szövegét, amellyel együtt visszatértek Magyarországra és a delegáció lemondott.
Ezért 1920. június 4-én fél 5-kor két,
politikailag nem túl jelentős, képviselő írta alá a békediktátumot a
Versaillesi Nagy-Trianon palotában: Drasche-Lázár Alfréd és Bernárd Ágoston.
364 cikkelyből 290 szó szerint megegyezett a német, illetve
az osztrák szerződés szövegével. Magyarország korábbi területének 71,5%-át
választották le. A lakosság 63,6 % került a szomszédos államok fennhatósága
alá. Kb. 3.400.000 magyar lakos került idegen országba, ezzel az Antant
megteremtette Európa legnagyobb kisebbségét. Katonai és gazdasági szempontokat
vettek figyelembe az etnikai elvek helyett. Magyarország önkéntes hadseregét
35ezer főben maximálták, megtiltották a légierő, páncélos haderő kiépítését.
A magyar közvéleményt és a politikai vezetőket is sokkolta ez
a nagy arányú terület és népességvesztés. A nemzeti lobogókat félárbocra
eresztették, bezártak a gyárak, az iskolák. Trianon után minden politikai erő
programjában szerepelt a revízió, azaz a területi rendezések felülvizsgálata.
A területi revízió csak részben valósult meg olasz - német
döntőbíráskodás segítségével: 1938-ban a Felvidék egy része, 1939-ben
Kárpátalja, 1940-ben Észak-Erdély és 1941-ben a Délvidék egy része térhetett
haza. Az olasz-német segítségért súlyos árat kellett fizetnie a magyarságnak,
hiszen Magyarország az oldalukon lépett be a II. világháborúba, ahol
megtörténik egy újabb, máig ható, trauma: a doni katasztrófa. A háború lezárása
után, az addig megszerzett területek ismét idegen kézbe kerültek.
