Mindkét osztály másolja be a következő vázlatot a füzetébe! Akinek van kedve, az elmondhatja nekem a verset, természetesen jegyre! Mivel ezt már alsó tagozatban is tanultátok, nem lesz nehéz dolgotok! :)
József Attila: Mama
4 versszakból áll, versszakonként 4 sorból, szótagszáma 9.
A vers 1934-ben keletkezett. A Mama-versek tagja. Szinte "kései sirató". A költő egész életében sóvárgott a gyengédség, a szeretet és a törődés iránt. Mindenütt édesanyját kereste. Nem a halálba nem tud beletörődni, hanem a minőségi idő és az anyai fáradozás elismerésének hiányába. A versben végigfut a gyermeki őszinteség, a fájdalmas ráismerés: mitikus figurává emeli a dolgozó asszony képét. Sajnos ezt már csak felnőttként érti meg. A vers rendkívül gazdag költő képekben, melyek sokszínűsége a költő gazdag érzelemvilágát, mély érzéseit fejezik ki.
AMI MOST KÖVETKEZIK, MÁR NE ÍRD LE, CSAK ÉRDEKESSÉGKÉNT OSZTOM MEG!!!
Halála előtt pár nappal írt egy verstöredéket, költészetének talán legmegrázóbb sorait:
"... Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyílt virága,
önnön fájdalmad boldogsága.
Istent alkotok (szívem szenved),
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!..."
Teljesen egyértelmű a halál utáni vágy: vágyódás az anyával történő találkozásra, és egyben megsemmisülni, hogy már ne fájjon semmi.
